Sziasztok!
Hoztam nektek egy kis kedvcsinálót a történethez. Az első novella teljes egészében jövő vasárnap kerül fel. Fogadjátok szeretettel. Számítok a véleményetekre, hogy kíváncsiak vagytok-e a történetre! Puszillak titeket!
"Madrid utcáin csend honolt. Olyan már nem-még nem csend. Már
hazamentek az emberek a munkából, de még nem indultak el esti programjaikra. Az
utcán egy rövid szőke hajú lány lépkedett. Lépései hangjai visszhangot vertek
az utca kövén, ahogyan egy mellékutcába fordult, majd belépett egy motelbe. Minden
nullára halkítva, a neon halkan zizzen, egy ventilátor monoton búgása,
laptopnesz, a kávéautomata koffeint okád amíg egy óra elpittyenti a tizet. Nem
állt meg a pultnál, hanem bement egy ajtón, végig a folyosón fel egy lépcsőn. A
motelfolyosók mindig egyformák. Közepesen, vagy elviselhetetlenül ronda
szőnyeg. Ajtók, egymással szemben, fegyelmezetten. Tapéta és lámpa és
fertőtlenítőszerszag valami illatosítóval. Fülledt szobába lépett, mely tele
volt ruhákkal és tükrökkel. Ledobta táskáját egy fotelbe és maga is leült a
karfára. Milla tízre ígérte magát és szokásához híven nem volt sehol.
Várakozásában a körmét kaparászta, kósza gondolatokat kergetett egy soha meg
nem valósuló jövőről. Amikor Spanyolországra gondolt egyáltalán nem így képzelte
el a díszleteket. Türkiz vizeket látott, pálmafákat, színes koktélokat.
Mindennek nyár- és tengerillata volt, pénz csörrent és ropogott... a pénz sosem
érdekelte igazán, de hozzátartozott a fílinghez, ahogy ott hevert,
fantáziájának csíkos napozóágyán, és határtalanul és mindörökre boldog volt. A
cél valóra vált, csak a körülmények nem. Itt volt Spanyolországban csak éppen
az élete nem úgy alakult, ahogy elgondolta. Dana tizenhét évesen jött el
otthonról. Belgrádban laktak. Apját a háború alatt veszítette el, anyját pedig
rögtön utána. Ő nem halt meg. Fizikailag. Beleőrült a fájdalomba, amit a
szeretett férfi elvesztése okozott. Dana akkor, azon a szomorú szombati napon
döntött úgy, hogy elindul Nyugatra. Szerencsét próbál. Pénze nem sok volt és
egész addigi élete belefért egy sporttáskába. Maga sem tudta miért, de meg sem
állt Madridig. Úgy gondolta, hogy a lehető legmesszebb kell szakadnia onnan,
lehetőleg a kontinens széléig. Spanyolul nem tudott. Pár hétig egy olcsó
motelben szállt meg, hasonló volt, mint ez. Munkát keresett és talált,
felvették mosogatni egy kávézó konyhájára. A fizetés siralmas volt. A főnök méginkább,
de Dana összeszorította a fogát és hálát adott az Úrnak, hogy gondoskodik róla.
Itt találkozott először Millával. A gyönyörű nő oldalán egy férfival érkezett a
kávézóba. Zárásig maradtak. Milla beszélt szerbül. Talán megsajnálta a törékeny
szőkét a barna szemeivel, talán nem, de elhozta őt erre a helyre. Milla prostituált
volt… Milla a főnök kedvence volt... Így történhetett, hogy Dana ide került.
Ennek már négy éve. Négy év alatt megtanult tűrhetően és borzasztó akcentussal
spanyolul, lett egy lakása. Nagyjából megvolt mindene, ami a létezéshez
szükséges. Mindene. Csak élete nem volt.(...)"
