"...Elhessegetve a fura gondolatokat, azon kaptam magam, hogy a
padon, ahová a veszekedés elől menekültem, már nem vagyok egyedül és egy zakó is került a
hátamra. Oldalra pillantottam, hogy megtudjam ki az.
- - Köszönöm a zakót – szólaltam meg félszegen,
megrántva vállamon a finom anyagot, de ő még csak meg se mozdult, tekintetét
szigorúan a földre szegezte.
-
Nem értem… - pillantott rám barna szemeivel, de
azokban most nem a megszokott kedvesség inkább csak a szemrehányás tükröződött.
Kicsit oldalrabillentettem a fejem, értésére adva ezáltal, hogy fogalmam sincs,
mire gondol, de ő elfordította a tekintetét.
-
A baba miatt mentél el, ugye? A… a… - elakadt a
hangja a szája széle pedig megremegett. Közelebb ültem hozzá és egyik kezemet a
tenyerébe csúsztattam, majd másikkal az arcához nyúltam és magam felé
fordítottam.
- Nem a miénk volt..."
Fúúúúú ... most...!! Kész!!! Nem mondom inkább mire gondolok, de vannak ötleteim :P (és egyértelműen nem Sesével kapcsolatos)
VálaszTörlésVárom a teljes fejezetet.
puszillak, Ni
Csütörtököt!!! Most!!!
VálaszTörlésTe kis gonosz! :)
Puszi:
Vii