Elérkeztünk a jubileumi tizedik fejezethez! :) Továbbra is köszönöm a véleményeteket és ígérem amint véget ér ez a szaros vizsgaidősuck válaszolni fogok mindre! Nem szaporítom tovább a szót! Itt a tizedik! Epedve várom a véleményeteket! Puszillak titeket!
- Casillas, Ramos és Busquets előzetesben vannak. Hatig ki kell hoznunk őket, különben botrány lesz!
Teljesen ledöbbentem. Mi a franc? Mit csináltak ezek a szerencsétlenek?
Sergio, oké. Busquets, oké. Na de Ikeeer? Ebben Ramos keze van az tuti!
Felsóhajtottam. Perez nem tudott többet
mondani csak annyit, hogy Busquets születésnapját ünnepelték a többiekkel, majd
egyszer csak a két Szardzsó eltűnt, majd később Iker is, utána már csak a
sittről telefonáltak nekik. Egy nagy fehér épület előtt fékeztünk le, a
Policija szóból rájöttem, hogy a rendőrségen vagyunk. Megkértem Perezt, hogy
szálljon ki egy kicsit, majd átöltöztem egy kicsit komolyabb szerelésbe, mert a
strandpapuccsal nem voltam túl hiteles. Odabennt nagy meglepetésemre, egészen
sokan beszéltek angolul, így a kötelező ellenőrzéseken átesve, máris
megérkeztünk a fogdához. Gyászos látvány fogadott. Ramos (akit alig ismertem
meg, mivel rövid haja volt… és nagyon jól állt neki) és Busquets egy-egy széken
ültek, míg Iker kicsit hátrébb a falnak támaszkodott. Látszott rajtuk, hogy azért becsúszott a maci
elég rendesen. Az ajtó becsukódott mögöttünk, így már csak négyen maradtunk a
szobában.
-
Holly, te jó ég, de jó, hogy itt vagy. – ugrott
elém a kapus és a nyakamba borult. Sejtésem szerint ő a legkevésbé sáros a
dologban.
-
Üljünk le – toltam el magamtól. Az asztal két
szélén ültünk. Ők hárman és én. Sergio a földet bámulta, Busquets a körmét
kapargatta, Iker pedig rám meresztette a barna szemeit.
-
Ki kezdi? – úgy éreztem magam, mint egy
tanárnéni. Nehéz volt objektívnek maradnom és nem leordítani a fejüket. De ez
nem fog elmaradni, majd a meccs után. Márha lesz meccs…. vagyis meccs az lesz,
de lehet hogy nélkülük. Elővettem egy lapot és egy tollat, majd újra rájuk
néztem. Engem néztek én pedig zavarba jöttem a kétségbeesett tekintetüktől.
-
Én voltam. – szólalt meg Ramos. Tudhattam volna.
-
Nem, én voltam! – szólalt meg Busquets is.
-
Énis benne voltam – hajtotta le a fejét Iker. Nagyszerű,
szép kis társaság mondhatom.
-
Mi történt?
-
Serginek volt a születésnapja és csaptunk neki
egy kis meglepi bulit – kezdett bele Ramos – arra gondoltunk, hogy milyen
frankó lenne, ha bedobhatnánk pár sört, viszont az nem volt nálunk. Így
lementünk a bárba, hogy szerezzünk. Ott volt Sara is – a plasztikribi, hát
persze, hogy maradhatna ki egy ilyenből – és felajánlotta, hogy ha elszórakoztatjuk
az új ismerőseit pár percig, addig ő kér nekünk sört, mert del Bosque
megtiltotta, hogy nekünk kiadják. – okos - Aztán foggalmam sincs mi történt. Megjelentek
a zsaruk és elhoztak minket. Valami olyasmit mondtak, hogy a lányok akikkel ott
voltunk prostituáltak és hogy mi rendeltük őket… de hidd el Holly nem mi
voltunk! Nem is tudjuk hogy kerültek oda! Sara sem tudta… - na persze én meg
másodállásban szárnyas malacka vagyok…
-
Sara idejön nemsokára… - mondta csendesen Iker.
Mertem remélni, hogy végre összeáll a kép a kis buksijában. Az a nő egy genyó!
-
Nagyszerű, meglátom mit tehetek – álltam fel, a
lapomat nézegetve, amire felírtam a fontosabb eseményeket.
-
Holly… - szólított meg Ramos miközben kifelé
mentem – vigyél ki minket kérlek! – bólintottam, majd becsuktam magam mögött az
ajtót.
Összegeztem a teendőket. Nos, tehát első dolgom, hogy
elkapjam Karbonérót, megöljem és elássam hat láb mélyre a kerítés mögött, utána
pedig ki kell hoznom a fiúkat. Hogy lehet ez a nő ekkora szemét dög? Miért
csinálja ezt? És honnan tudta, hogy a fiúk lemennek? Iker! Biztos vagyok benne,
hogy azt a bamba lelkét még mindig a bűvkörében tartja. Nos azt hiszem, hamar
ki fogom ábrándítani! Fél óra alatt sikerült találunk egy tolmácsot, majd
további egy órámba telt a kidumálás. Az istennek nem akarták elhinni, hogy nem
a fiúk hívták a lányokat, hanem valaki más… így át kellett esnünk egy
hívószámlista lekérdezésen is, amiből megbizonyosodtak, hogy tényleg nem
telefonáltak ők senkinek. Aláírtam és elvettem a szükséges papírokat, majd a
fiúkat is kiengedték. Néhány autogramm és fotó után pedig már a kocsiban
ültünk. Mindenki nagyon csendes volt. Perez egy szót sem szólt, de gyanítottam,
hogy csak azért mert nem női fülnek való, amit ők most kapni fognak. A fiúk
egyenesen a pályára mentek az edzésre, engem pedig kiraktak a szállodánál. A
szobámba felérve az első dolgom volt, hogy arccal a párnák közé borultam. Sok volt ez a délután. Azt hiszem az álom is
elnyomhatott, mert a telefonom csörgésére keltem. A kijelzőre néztem, ami
fél8at és egy üzenetet jelzett. Megnyitottam és láttam, hogy Esteban írt: Képzeld, ahogy elmentél, egyből rossz idő
lett…én látok logikát a két esemény között napsugaram. J A másik pedig, hogy csak holnap délelőtt
megyek! Jó szurkolást estére! Hajrá ír…na persze…SPANYOLOK! Gonosz, gonosz Esteban! Gyorsan
visszapötyögtem neki, majd felültem az ágyon és nyújtóztam egyet. A meccs
háromnegyed kilenckor kezdődött, szerencsére a stadion nem volt messze a
szállodához, így ráértem készülődni. Még soha nem voltam ilyen nagy meccsen, de
nem igazán mondhatni hogy izgultam volna. Gyorsan letusoltam, majd magamra
kaptam egy farmert és egy zöld adidas pulcsit, majd felhúztam a zöld conversem is.
A fiúk meg sem fognak ismerni. A hajam kiengedve hagytam. Hívtam egy taxit. Azt
mondták még tíz perc amíg ideér, így visszaültem az ágyra. Nem akartam
semmittevéssel tölteni az időt, mert akkor gondolkoznom kellene, így a kezembe
vettem a fiúk híváslistáit. Ramos hívásaiban folyamatosan ismétlődött egy szám,
ami nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam honnan. Aztán leesett. Az én
számom volt! Szinte minden este felhívott, de sosem várta meg, amíg csörögni
kezd… Vajon mit akarhatott? Nem értettem
az okát. Hiszen mi… nem is beszélünk… nem is keresett! Tök bunkó velem! Meccs
után feltétlenül beszélek vele! Úgyis át kell vinnem hozzá a papírokat!
A stadionban rengeteg ember volt. RENGETEG! Libabőrös lettem az
ovációtól, amivel a csapatok kivonulását fogadták. Leírhatatlan érzés volt. A
tévés közvetítések a töredékét sem adják vissza ennek. A helyem a kispad fölött
volt. Természetesen csupacsupa spanyol szurkolóval voltam körülvéve, de nagyon
jól esett látni, hogy ahelyett, hogy fújnának egymásra a szurkolók mindannyian
feloldódtak ebben a hatalmas, különös érzésben, amit nem lehet megnevezni.
Fennhangon énekelten a himnuszunkat, láttam, ahogyan a srácok a pályáról rosszallóan
pillantanak felém. Csak kinyújtottam rájuk a nyelvem, majd küldtem feléjük egy
puszit. Sajnálom, de ez ma nem az ő napjuk lesz! Megkezdődött a játék. Az
örömöm csupán négy percig tartott, amíg Torres be nem talált a kapunkba, amit
csak egy középső újjal tudtam jutalmazni. Értem én, hogy fontos neki, hogy
lőjön egy gólt, de miért pont most? Miért pont nekünk? Tovább folytattam
csapatom biztatását, a több ezer ír szurkolóval együtt, de a helyzetünk egyre
reménytelenebb volt. Sajnos a spanyolok jobban játszottak. Keane a 36. percben
sárgát kapott, együtt méltatlankodtam a többiekkel, majd küldtem egy szivecskét
neki. Ismertem még régről. Nando csapattársa volt a Poolban és beszéltünk
párszor. Meg kellett hasonulnom önmagammal. A foci igenis izgalmas játék,
legalábbis akkor, amikor az ember a stadionban van. Közben Silva, ez a hülye
Silva a kapunkba talált, legszivesebben arcon rúgtam volna. Gyerünk fiúk,
legalább egy gólt! Szünetben eljátszottam a gondolattal, hogy bemegyek a
srácokhoz és eltöröm mindegyiknek a lábát, de mielőtt a tettek mezejére léptem
volna, már el is kezdődött a második félidő. Nagy reményekkel vágtam neki!
Muszáj volt legalább egy gólt rúgnunk, hogy ne hallgassam ezeknek a majmoknak a
fennhéjázását egész este! Reményeim hamar elszálltak. Torres a szünet után
majdnem közvetlenül ismét a kapuba talált. Kárörvendően figyeltem, ahogy
Busquets utána le is cseréli. Megérdemled, kölyök! De azért még mi is
számolunk! A hangulatom a béka segge alatt volt, de akkor jött a csoda.
Fabregas, ez a kancsi jeti is a kapunkba talált, de az ír szurkolók ahelyett,
hogy elkeseredtek volna felálltak és elkezdték a The Fields of Antheryt. Harmincezer
ember hangja szállt a stadionban. Köztük az enyém is. Lobogtak az ír zászlók. Drámai
volt. Könnyek gyűltek a szemembe. Amúgyis szomorú volt a dal, de most mégjobban
megérintett. Nem érdekelt, hogy körülöttem mindenki engem bámul. A spanyolok
mukkanni sem bírtak, csak némán hallgatták a dalt. Ebben a percben arra vágytam
a legjobban, hogy otthon legyek. Dublinban. Az esős, szürke, nagyszerű Dublinomban.
Ahol az emberek kedvesek és a pubban van ingyen mogyoró. Bagatell gondolatok….
Honvágyam volt. A meccs végén rögtön elindultam kifelé a stadionból és
csatlakoztam az ír szurkolótáborhoz. Gyalog akartam a szállodáig menni,
legalább kiszellőztetem a fejem. Természetesen másodpercek alatt barátokra
leltem, főként mikor elővettem a dublini akcentusomat. Az utcán tovább
folytatódott az éneklés. Nem mondta volna meg az ember, hogy ezt a meccset nem
az írek nyerték. Ez nagyobb győzelem volt mindennél. Biztos voltam benne, hogy holnapra
az egész internet velünk lesz tele és nem a spanyolokkal, akik tulajdonképpen
ma meccset nyertek. Nem volt kedvem visszamenni a szállodába viszont kénytelen
voltam.
Elbúcsúztam újdonsült ír barátaimtól, akik nagy lelkesedéssel
invitáltak egy közeli kocsmába, de visszautasítottam. A szálloda éttermében,
már ott volt a spanyol csapat, de az ünneplés, most nem volt olyan hangos.
Pláne nem, mikor én is beléptem. Az ajtónak támaszkodva figyeltem őket. A
legjobban Fernando sunyult, mikor meglátott valósággal menekülni kezdett.
-
Fuss csak kölyök, egyszer úgyis elkaplak! –
szóltam utána, mire a többiek felnevettek.
-
Nagyszerűek voltatok, Holly… komolyan, szóhoz
sem jutok – jött oda Iker és átkarolta a vállamat.
-
Ha ezt tudom, hagylak a sitten! Beengedhettél
volna legalább egyet! – néztem rá szemrehányóan, mire a keze lecsúszott rólam. –
Na megyek lefeküdni! Jó ünneplést! – vetettem oda, majd a lifthez sétáltam.
Közben eszembe jutott, hogy Ramosnak még át kellene vinnem a
papírokat. Nem láttam lennt a többiekkel, így reménykedtem, hogy a szobájában
van. Visszamentem a szobámba. Lehámoztam magamról a farmerom és a pulcsit, majd
felkaptam egy rövidnadrágot. Magamhoz vettem a szükséges papírokat és
átsétáltam Ramoshoz. Egy emelten voltunk, és az ajtóra ki is volt írva a neve,
így nem tudtam eltéveszteni. Kopogtam, majd egy kis motoszkálás után nyílt az
ajtó és szembetaláltam magam egy félmeztelen Ramosszal. Láttam hogy most
zuhanyzott, pár vízcsepp még ott pihent a kidolgozott mellkasán. Nehezen tudtam
a jöttöm céljára gondolni, ilyen látvány mellett.
-
Mit akarsz?- kérdezte barátságtalanul, de nem vettem fel a
hangnemet.
-
Alá kellene írnod ezeket a papírokat –
lengettem meg előtte a mappát.
-
Gyere be – állt félre az ajtóból, majd eltűnt
a szobában. Becsuktam magam mögött az ajtót és vártam, hogy újra megjelenjen.
Egy tollal jött vissza. – Mi ez? – nézett rám.
-
A sittes papírjaid. – vetettem oda. Bólintott,
majd elvette a mappát és minden lapra odafirkantotta a nevét.
-
Ennyi? – kattintotta vissza a tollat unottan.
-
Ennyi. – farkasszemet néztünk egymással.
-
Akkor akár mehetsz is. – na ekkor durrant el
az agyam.
-
Na idefigyelj Ramos, nem tudom neked mi a fasz
bajod van, de mostmár leállhatnál a bunkózással! Ha nem tudsz hozzám értelmesen
szólni, akkor kímélj meg a társaságodtól!
-
Te jöttél ide! – a hangja még mindig csendes
volt, ami csak olaj volt a tűzre.
-
Igazad van, én jöttem, de te vagy az, aki
minden este felhívogat! – vágtam oda. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődik.
-
És?
-
Mit és? Hagyjjál lógva! Nem kell itt
beleszarni a ventillátorba, ha bajod van, tartsd meg magadnak. Keress egy
csajt, de szállj le rólam! Larácska biztosan bármikor a rendelkezésedre áll.
-
Szóval innen fúj a szél… - vágott be egy
gúnyos vigyort.
-
Nem fúj sehonnan.
-
Mert te aztán olyan ártatlan vagy. Lefeküdtél
a legjobb barátommal! – kiabált mostmár ő is.
Változatos sértéseket vágtunk egymás fejéhez. Kiadtuk magunkból
minden dühünket. Rég elfelejtett sérelmeket hánytorgattunk fel és soha el nem
követett dolgokat olvastunk a másik fejére. Nem gondolkoztam, mégis
folyamatosan ömlöttek a szavak a számból, mígnem egyszer csak elém állt és
magához húzott. Erős karjai bilincsként tartottak. A szája az enyémet kereste,
majd heves csókolózásba kezdtünk. Az agyam és a testem nem volt összhangban.
Önműködővé váltam. A vágyaim irányítottak. Sergio a fenekem alá nyúlt én pedig
a lábaimmal körbekulcsoltam a derekát. A falhoz szorított. Nem volt kellemes
érzés, ahogy a hátam nekiütődött a
kemény falnak, de nem érdekelt. Csókoltuk egymást ahol csak értük. Fura érzés
volt a rövid hajába túrni, kirázott a hideg, ahogy a nyakamat harapdálta.
Toppom vékony pántja egy halk reccsenéssel adta meg magát, ahogy lehúzta rólam.
A szoba felé tartottunk, ahol ledobott az ágyra, majd rögtön fölém hajolt és
szája rögtön újra birtokba vette az enyémet. Végighúztam a körmeimet a hátán,
mire belenyögött a csókunkba. Tudtam, hogy ez teljesen megőrjíti. Nem tudtam
leállni. A kezeim automatikusan a nadrágja felé nyúltak, de ő egy mozdulattal
összefogta a két csuklómat és a fejem fölé szorította. Az egész testem remegett,
ahogy a csókjaival elborította, elidőzve egyes helyeken. Egy rántással került
le rólam a nadrág és a bugyi is. Forró testét az enyémnek nyomta, mire rajtam
volt a sóhajtozás sora. Nem finomkodva
hatolt belém, a csípője erősen ütődött neki az enyémnek, mire felszisszentem. Nem
úgy tűnt, mint akit érdekel és igazából énis így voltam vele, csak önkéntlen
reakció volt. Az egész dolog nem tartott tovább tíz percnél. Sergio hangosan
lihegve hanyatlott mellém én pedig mozdulni sem tudtam. A vér csak lassan
áramlott vissza a fejembe és vele együtt a gondolatok is. Mi lesz velünk? Mi
lesz így holnap? Hogy fogok Esteban szemébe nézni? Ó, de kit érdekel, hogy mit
hoz a holnap, mikor az éjszaka ennyire csodálatos.
Képzelj el egy nagyon nagyon értelmes fejet. Na olyat vágok most én! XD
VálaszTörlésAmúgy szia!
Hát eeeeeeez... Az én agyamba még nem tért vissza a vér. Szóval a gondolkodás távol áll tőlem. Nagyon távol. Legyen elég annyi Caro szívem, hogy úgy megleptél, de úgy, hogy arra se volt időm gondolni, hogy köpni nyelni nem tudok. Már csak a nyálam folyt... XD Na jó szóval nem kell magyaráznom ugye?!
Ne haragudj drága de most ennyi. Talán majd jövök és a többi eseményről is szót ejtek. Feltéve ha már a 10. fejezetről nem egy vad sex jut eszembe! :P
Na pusszantalak!
Vii
Várj...elképzelem...:DD Vicces! Hát örülök, hogy elérte a hatását a fejezet! :DD igyekszem sietni a folytatással és elfeledtetni veled ezt a részt! :D Puszi!
TörlésSziaaaa Csajos!!!!
VálaszTörlésVégre olvashatom az új részed!
Annyit röhögtem rajta hogy csak nah!
A srácok a sitten! Megnéztem volna a berezelt fejeket, de most az egyszer tényleg nem ők voltak a hunyók!
De a plasztikcica…..hát tényleg, megölni, elásni, de azt is úgy hogy a föld felé legyenek a karmai mert még képes lenne kikaparni magát.!
Na de ez: „Fabregas, ez a kancsi jeti” – háháháááá
De Holly&Ramos…..csak 24 óra telne el, hogy ne ugorjanak egymás torkának…..ne de hogy ebből ez lesz, azt sem gondoltam volna….
Jujjj én örülök neki, de kb én is azokat a kérdéseket teszem fel mint Holly!
Mi lesz ezután? Mi lesz Estebannal? Mi lesz valük?
Annyira, de annyira gonosz így abbahagyni!!!!!
Tessék sietni a folytatással, mert így nem lehet vége!!!
Iszonyat jó rész lett! Imádtam!
Pusszantás!!!
Héhé...most eltelt 24 óra, úgy hogy nem veszekedtek...sőt több is :PP Persze csak azért mert nem egy országban voltak! :D Sara pedig...wáh...elintézem én még egyszer ezt a csajt! Sietek a folytatással! Puszillak csajos!
TörlésJajj, nagyon, nagyon tetszett, az elején úgy nevettem, hogy a tesóm megijedt, valami bajom van :D Pedig nem. A Fabregasos megszólaláson majdnem leestem a székről (kancsi jeti, öhm, loooool xD), és nagyon tetszett a végén a jelenet Ramosszal meg Hollyval, hihetetlenül passzolnak egymáshoz, ami elég vicces, amikor totál más személyiségek.
VálaszTörlésEttől függetlenül én még mindig nem kedvelem Estebant, és továbbra is team!Casillas.
Köszönöm.
Várom a következőt, rendületlen lelkesedéssel.
Fabregas igenis kancsi jeti. Slussz! :D Szóval Team Casillas...meglátjuk még mi sül ki belőle... nem mondok se igent se nemet :DD Igyekszem a következővel, köszönöm, hogy írtál! :)
TörlésHola Csajszi!
VálaszTörlésMegint nagyon nagyot alkottál! Imádtam minden sorát. :D :)
Úgy el tudtam képzelni a 3 srácot, ahogy a sitten várják Hollyt. Nem nagyon vannak hozzászokva az ilyen környezethez. :D Karbonéro meg mekkora egy szemétláda! Támogatom Holly ötletét, nyírja ki és ássa el, de jó mélyre! Most miért jó neki, ha ilyenekbe rángatja bele Ikeréket?...pfff....
A meccses jeleneten nagyon jókat nevettem. Bemutat Torresnek meg a kancsi jeti XD XD Meg amit utána Ikernek mond: " Ha ezt tudom, hagylak a sitten! Beengedhettél volna legalább egyet!" XD XD Kész :D
A vége pedig...azt hittem, hogy nagyon megszívja majd Serg az összes bunkósága miatt és minimum visszakapja Hollytól a múltkori jobbegyenest, ha már "vágjunk mindent a másik fejéhez" estet tartanak, de arra pont nem számítottam, hogy ez lesz belőle. :D Hatásos :D De mi lesz Estebannal?
Várom a folytatást! :) Addig is, amíg nem érkezik meg elolvasom ezt még egyszer kétszer :D
puszi:
Detti
Hogy miért jó neki? Meglátjuk... :) A meccs belőlem is ilyen hatásokat váltott ki mikor néztem, bár én a spanyoloknak szurkoltam az elején, de a végére már nagyon drukkoltam az íreknek, hogy rúgjanak legalább egyet. Mikor elkezdtem a történetet nem is gondoltam, hogy lesz majd egyszer egy spanyol-ír meccs, ami... Még megszívhatja Sergio nem? Jajjnemmondtamsemmit! :D Nah nem fecsegek, köszönöm, hogy írtál és puszillak! :)
TörlésKomolyan hogy ezek mindig bajba kerülnek és miért nem lepődök meg rajta hogy Ramos is jelen van:)
VálaszTörlésRemélem Holly megtépi Karbonérót azt úgy megnézném... A meccses jelentek nagyon jól voltak főleg mikor beszólt Ikernek az nagyon nagy volt.
Már vártam hogy mikor fognak összegabalyodni,remélem együtt töltik az éjszakát. De így mi lesz Estebennal?
Esteban még a jövő zenéje... Hát ha Holly nem is én rövid úton meg fogom tépni karbonérót! :D Örülök, hogy tetszett a rész! Igyekszem majd a folytatással! Puszillak!
TörlésSzia!
VálaszTörlésHát, ez a rész.... Állati jó lett:D:D Annyit röhögtem rajta, hogy az nem igaz :D Nagyon kemény szöveged van :D Jól nyomod:D Nálam a „Fabregas, ez a kancsi jeti" mindent visz :D Én ezen akkorát röhögtem, hogy majdnem leestem a székről :D Nagyon kemény :D Őszintén megmondom, hogy én nem ilyennek képzelem el Sara-t! Amúgy mi baja van vele mindenkinek?? Szerintem szimpatikus csaj! Legalábbis nekem az!
Ahogy Iker-nek is beszólt... az se volt semmi :D
Na, de a vége.....*pirulósfej* Az nagyon jó lett:D Először azt hittem, hogy Holly majd visszaadja a pofont Sergio-nak, aztán ahogy olvastam tovább.... vad szex :D Jó volt, jó volt:D Na, de ezek után, hogy mi lesz Esteban-nal.... hát, ez egy igen egyszerű válasz: elmondja neki az igazat! Mert el kell mondania!!!
Várom a folytatást!:)
Puszi
Helloka Drágám!
VálaszTörlésHát hallod.. ismét elérted, hogy ne tudjak rögtön a fejezet elolvasása után kommentet írni! Te aztán belecsaptál a lecsó közepébe...fúúú ezek ketten, te jó ég!!! vigyorgok, mint egy idióta :DD
Istennő vagy, de ezt mindig elmondom!! :)) A fejezet végén őszintét megvallva legkevésbé sem érdekelt, hogy mi lesz az Esteban-Holly románccal.. de tudom (vagyis inkább remélem), hogy nem mennek a süllyesztőbe ők ketten, mert ez így túl egyszerű lenne, hogy egy őrületes éjszaka után a csődör visszakapja élete nőjét :):D
Szóval iszonyatosan megleptél.. és nagyon de nagyon várom a fejleményeket. Mi lesz másnap reggel?! :D huhúúú .. epekedve várom a folytatást :P
puszillak drága Caro :*
Ni