Előszöris köszönöm a szavazataitokat, amelyek alapján a következő részben egy hosszabb részt olvashattok majd Sergio szemszögéből. Köszönöm a kommentíróknak is, hogy írtok! Drágák vagytok! <3 Ezt a fejezetet nem érzem annyira százasnak, de ígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz! Puszillak titeket!
Holly
Négy évesen minden
kislány babát szeretne, aztán nyolc évesen szétszedni azt a babát, mire
tizennégy leszel azon kezdesz el gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha te nem
te lennél, hanem valaki más, mondjuk az a lány, aki olyan népszerű és akit te
nem szeretsz, tizenöt évesen azt hiszed, azzal, hogy kifested a körmeid és
befested a hajad tényleg más leszel. Tizenhat évesen felnőtt akarsz lenni…
Húszéves korodban gyerek. Huszonkét évesen mindenkiben az igazit látod vagy
éppen azon keseregsz, hogy benned ezt nem látja senki. Huszonöt éves korodban
pedig elkap a felnőttség és azzá válsz, aki tulajdonképpen sosem akartál lenni.
Az én életem valahogy így alakult. Mindig más akartam lenni, mint aki valójában
voltam. Sosem hittem el senkinek semmi jót magamról és sosem voltam megelégedve
azzal, amim van, mégha éppen majdnem mindenem megvolt. Talán épp ezért
veszítettem el majd mindent, ami fontos volt számomra. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetőztek
a fejemben. Jó volt most az udvaron
feküdni és bámulni a csillagokat a kellemes melegben, de mint mindig életem
folyamán, most is másra vágytam. Arra, hogy bárcsak lenne itt velem valaki.
Hogy kicsoda, azt még én sem tudtam eldönteni. Egy barát… vagy talán…?
Borzasztóan fájt délután Sergio szemébe néznem. Tudtam, hogy benne volt a
dolgokban, nyakig! De talán, talán még el tudtuk volna rendezni a dolgainkat. Talán
mindketten beláttuk volna a hibánkat és együtt átléphettünk volna ezen. Talán
énis elmondtam volna, hogy nem voltam szent. Egyáltalán…
Sergio
Csak feküdtem az
ágyon és a távirányítót nyomogattam. Bárcsak az életben is lenne visszatekerő
gomb. Visszapörgetném az életemet, addig, amíg még minden rendben volt.
Megdöbbentő milyen sokat kellene pörgetni. Éveket… Hármat minimum, de talán
négyet is! Hogy lehettem ekkora fasz? Hogy dobhattam el magamtól mindent? Hallgatni
a hülye fejemre… kit érdekel, hogy mások mit mondanak, kit érdekel, hogy nem
ezt várják tőled? Meg kellett volna becsülnöm, hogy nekem már huszonegy éves
koromban megvolt mindaz, amire a legtöbb ember még harmincéves korában is csak
vágyik. Gondolkodásomból Odie szakított ki, aki felugrott rám és a kis fejét a
nyakamba fúrta.
-
Na mivan
pajti? – kérdeztem, mire nedves orrával megbökte az arcomat. – nem vagyok túl
jó társaság mi? – oldalra fordította a fejét és nézett rám nagy barna
szemeivel. – Ne is törődj velem!
Közben megcsörrent a mobilom, mielőtt felvettem, megnéztem ki is a hívó fél és nagyon elcsodálkoztam...
Holly
Másnap úgy
döntöttem, hogy munka után összeszedem magam és átmegyek Eva-hoz. Mióta
Madridban voltam még nem találkoztam vele, hiába kerestem a telefont nem vette
fel, aztán az ügynökségére is betelefonáltam, ahol azt mondták, hogy
Dél-Afrikában van. Egészen tegnapig, így az edzőközpontból kilépve a kocsimhoz
sétáltam és Eva házához hajtottam. Reménykedtem benne, hogy egyáltalán még ott
lakik. Nem láttam különösebb változást a házon, így a kocsival leparkolva
egészen a kapuig mentem, ahol csöngettem.
-
Vagyoook!
Egy perc! – hallottam Eva hangját, kicsit izgultam, hiszen már ezer éve nem
beszéltünk. Kíváncsi voltam a reakciójára. De egyáltalán nem az volt amit
vártam. Ahogy kinyitotta a az ajtót, az arcára kiült a döbbenet.
-
Holly?
Te vagy az? – próbáltam mosolyogni, de arca nem az őszinte örömről árulkodott
és nemis nagyon invitált beljebb. – Bocsi, de épp menni készültem, amúgy!
-
Aham,
foltospólóba és bemelegítőbe mi? Olyan típus vagy, pont! – húztam fel a
szemöldököm, mire felsóhajtott és hátrált egy lépést.
-
Okés,
gyere be! – követtem Evát a nappaliba, majd egymással szemben leültünk én a
kanapéra ő pedig egy fotelba. – Mi járatban? – tette fel a kérdést a körmeit
nézegetve.
-
Erre
jártam – rántottam meg a vállam, mire bólintott, majd ismét nem szóltunk
egymáshoz.
-
Mi bajod
van Eva?
-
Semmi –
vágta rá.
-
Nem
túlzottan örülsz nekem. – mondtam ki a gondolataimat.
-
Eltűntél
Holly, most meg visszajössz, nem fogok a nyakadba ugrani. – ezzel meglepett.
-
Tudtál
róla, hogy elmegyek és arról is, hogy visszajöttem. Még e-mailt is írtam neked,
amiben mindent elmagyaráztam.
-
Csak épp
azt felejtetted el megemlíteni, hogy lefeküdtél a pasimmal. – nézett végre a
szemembe én pedig teljesen ledöbbentem.
-
Mikor
megtörtént, már bőven nem voltál együtt Ikerrel. – nem hagytam, hogy abba a
téves elképzelésbe ringassa magát, hogy ellene csináltam.
-
De
tudtad, hogy hogy érzek iránta. – kérte számon.
-
Nem
tudod, hogy miért történt… - emeltem fel a hangom.
-
Így van!
-
Akkor ne
ítélkezz!
-
Nem
mondtad el – vett vissza egy kicsit Eva és a körömnézegetést is abbahagyta.
-
Mert
utána kicsit felpörögtek az események, nem ez volt a legfontosabb dolgom.
–jegyeztem meg ironikusan. Úgy éreztem, hogy a feszültség oldódni kezd, mert
Eva is hátradőlt a fotelbe és énis kifújtam magam.
-
És akkor
most mi lesz? – nézett fel rám.
-
Semmi.
Dolgozom, elvagyok. – túrtam a hajamba.
-
Akkor
maradsz? – eresztett meg egy halvány mosolyt, kedves barátnőm.
-
Szeretnék
– viszonoztam énis. Végre feloldódott a hangulat és az egész délutánt
végigbeszélgettük, nyolckor jutott eszembe Iker.
-
Basszus,
ne haragudj, de mennem kell! – álltam fel hirtelen. Eva pedig kiengedett az
ajtón, majd két puszi és egy ölelés kíséretében el is búcsúztunk.
-
Aztán el
ne tűnj! – szólt még utánam, mire én csak visszaintettem egyet a kocsikulccsal
a kezemben. Röpke tizenöt perc alatt hazaértem, de ígyis húsz percet késtem a
megbeszélt időpontról, így az ajtómban, már egy türelmetlen Iker és egy
ugrándozó kis dög várt.
-
Azt hittem
már nem is jössz! – méltatlankodott Iker, köszönés helyett.
-
Nyuszifül,
kapus vagy az a dolgod, hogy kilecven percet álldogálj három fadarab között. Ez
pipa szóval nyugi van! – vigyorogtam rá, mire csak fújt egyet és követett a
házba. Mikor beértünk a kiskutya azonnal veszett szimatolásba kezdett és
körbe-körbe kezdett rohangálni a lakásban, aminek az lett a vége, hogy szépen
beleütközött a nyitottnak vélt(lévén, hogy átlátszó) teraszajtóba és fenékre
csüccsent, majd riadtan visszaszaladt a gazdijához. Ezen mindketten jót
nevettünk.
-
Ő itt
Doce! – emelte fel a kis gazembert én pedig megsimogattam, majd megfogtam a
mancsát.
-
Örvendek
Doce, én Holly vagyok! – mivel a kiskutya mindenáron szabadulni akart Ikertől
így lerakta a földre én pedig kinyitottam neki a teraszajtót.
-
Na, hova
pakolhatok? – kérdezte a kapus, majd csípőre tett kézzel tekintett végig a
lakáson.
-
Hát
mondjuk a gardróbba. Aztán pedig megismerkedhetsz a kanapéval. Kanapé, ő itt
Iker, Iker ő itt Kanapé… - mutogattam.
-
Micsodaaa?
Nem alhatok három napig a kanapén Holly! – nézett rám hatalmasra nyílt
szemekkel. – edzésem van, ki kell pihennem magam!
-
Kihúzható,
kényelmes – ütögettem meg az emlegetett darabot.
-
Persze
Holly, de én egy nyolcvan vagyok, lelógnak a lábaim. – olyan kétségbeesett
fejett vágott, hogy már kezdtem megsajnálni, de akkor észrevettem, hogy a
vállam fölött a nyitott szobaajtón keresztül sunyin, az én ágyamat méregeti.
-
Na azt
el lehet felejteni, Casillas… - tiltakoztam, majd a szobaajtóhoz mentem, hogy
becsukjam.
-
De
mééért? – nyafogott, majd az útból elsodorva, már bennt is volt a szobámban. –
Ez pont jó! – vágta magát hanyatt a hatalmas franciaágyon, majd minden
lehetséges alvópózt kipróbált.
-
És én
akkor mégis hol fogok aludni? A kanapén? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel,
nézve, ahogy Iker kábé egy ötödikes agyszintjével hempergőzik az ágyamon, de a
kérdésemre felnézett és mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna vágta
rá.
-
Hát itt!
Mellettem! – Paskolta meg az ágyat maga mellett. Nos Ikerrel nem aludtam egy
ágyban AZÓTA! De most csak megrántottam
a vállam, hiszen mi történhet?
Felelősségteljes, felnőtt emberek vagyunk!
-
Rendben,
DE egy – mutattam az újjammal is – a
saját térfeleden maradsz, nem szorítasz le az ágyról, kettő – folytattam a
szabályok sorolását – nem lopsz takarót, kapsz sajátot elégedj meg vele és
három ha horkolni mersz, befogom az orrod és… ha nagyon rossz leszel lehet a
szádat is… - vigyorodtam el a végére.
-
Jólvan
már te kis boszorkány… - rántott le maga mellé.
-
Ne…neee…
- próbáltam tiltakozni, de már késő volt – eltöröm azt… áh…
világbajnok…ke..kezed Casillas, ha azonnal nem hagyod abba a csiklandozást! –
nyögtem ki végül a folyamatos nevetés ellenére, mire abbahagyta.
-
Hol
voltál délután? – kérdezte a párnák közé terpeszkedve, míg én a fejemet a hasán
nyugtatva néztem fel rá.
-
Evával
találkoztam. Kissé mérges volt rám, de már megbékélt.
-
Ennek
örülök, kedves lány. – mondta mire csak megforgattam a szemem, utálom, mikor
ilyen apáskodóan beszél.
-
Látom
valami plasztikkal nyomod mostanában. – kérdeztem rá, az arcát vizslatva.
-
Sara nem
plasztik! – tiltakozott.
-
Aha
persze, én meg Kenyából jöttem! – vigyorogtam rá, mire csak fintorgott egyet. –
Te, amúgy nem lesz gáz, ha megtudja, hogy nálam vagy? Miért nem hozzá mentél?
-
Még nem
tartunk ott és különben is egyenlőre elég belőle egy-egy nap… - erre mindketten
felnevettünk.
Jó volt most itt
lenni, jó volt nem egyedül lenni, sokkal jobban éreztem magam, mint tegnap
este. A dolgok kezdtek elrendeződni körülöttem. Most, hogy visszakaptam Evát és
Ikert minden sokkal egyszerűbbnek és megoldhatóbbnak tűnt.
-
Min
gondolkozol? – érdeklődött Iker.
-
Semmin…csak…
örülök, hogy itt vagytok nekem – a kapus egy mosoly kíséretében megfogta a
kezem és hüvelykújjával simogatni kezdte.
-
Minden
rendbe jön, majd Sergio is megbékél.
-
Nem
érdekel már Sergio – vontam vállat, majd felálltam és a konyhába mentem, hogy
összeüssek valami vacsorafélét. Iker pedig elment tusolni. Este fél tizenegy
körül kerültünk végre ágyba én hullafáradt voltam és ahogy láttam Iker is.
-
Jóéjt! –
morogtam már inkább a párnának, mint Ikernek, miután elvackoltam magam.
-
Jóéjt
nekedis! – mondta Iker, majd (gondolom) végig akart simítani a hátamon, de
ebből csak annyi lett, hogy fülöncsapott.
-
Áú…
Casillas maradj a térfeleden és kerüljük a testi kontaktust az éjszaka
folyamán! – könyököltem fel, de ő csak egy morgással válaszolt.
Alig egy óra csendes
alvás után valami faszparaszt ráfeküdt a csengőre és úgy tűnt, hogy az istennek
nem akar elhúzni.
-
Vársz
valakit? – nyögte Iker.
-
Mmm… -
keltem fel az ágyból.
-
Hagyd,
majd én kinyitom, ki tudja ki az… - kellt fel ő is, magára kapta a
melegítőnadrágját és kisétált a nappaliba. Hallottam ahogyan az ajtóval matat,
majd abbamarad a csöngetés.
-
Ser… -
hallottam Iker hangját, mire gyorsan papucskeresésbe fogtam.
-
Te
lefeküdtél Hollyval!!! – hallottam Sergio hangját , majd egy csattanást és egy
puffanást. Nem törődve a papuccsal, úgy pattantam fel, mint aki rugóra jár és a
nappaliba szaladtam. Iker a földön feküdt, Sergio pedig ökölbeszorított kézzel
állt fölötte. Rám nézett.
-
Megcsaltál!
Vele! – bökött a kapusra, aki kezdte visszanyerni az eszméletét – És még én
éreztem szarul magam!
-
Húzz el
innen Sergio, nem kell itt balhézni! – álltam meg karba tett kézzel.
-
De… -
mondani akart valamit, de Iker felpattant és megütötte, de úgy, hogy az ajtóig
hátrált.
-
Ezt már
rég meg kellett volna tennem – törölte meg a száját a kézfejével. Vérzett.
-
Jójó, ne
itt verjétek szét egymást légyszi, sőt Sergio… - próbáltam szétválasztani őket,
kevés sikerrel, mindig újra egymásnak estek és ütötték egymást ahol csak érték,
miközben változatos sértéseket vágtak egymás fejéhez. Nagyon elegem volt már az
éjszakai magánszámukból, így egy hirtelen mozdulattal közéjük léptem, sajnos
nem jól tettem, mivel Ramos, Ikernek szánt jobb egyenese így egyenesen engem
talált el. Én pedig a földre estem.
Hát hello drágám! :)
VálaszTörlésRemélem még én leszek az 1. kommentelő :)
Hát hallod.. az előző fejezet kellemes csalódás volt Sesét illetően. Végre kezd felnőni a korához..gratulálok neki!!
A babás résznél nagyon elszomorodtam...de sajnos előfordul az ilyen, de majd lesz még a jövőben közös bébi(vagyis remélem) :)
Larat jól elrendezte Holly..szegény csaj helyében nem lettem volna:D
Lövésem sincs, ki hívhatta Sergiot és honnan tudhatta meg, hogy Holly és Iker anno közelebb kerültek egymáshoz... bevallom az első tippem Eva volt, de nem tudom, nagyon elbizonytalanodtam.
Iker.. hjaj, hogy te mindig eléred, hogy minden egyes résznél talpig beleessek Cicukába, Istenem ilyen édes pasi nincs is a világon :P
És ez a cicaharc a végén :O Most jobb lesz nekik, hogy laposra verik egymást?? Hjaj, hogy Holly inkább öntötte volna le őket egy vödör vízzel..gondoltam, hogy kap majd ő is a nagy forgatagba :/ Fériak.. idióták..
Imádtam Csajos és várom ám a folytatást, mert így hogy lehet abbahagyni??! :)
Csókoltatlak drága, Ni
Örülök hogy visszatértél szivem! :) Hát ugyebár a férfiak amúgyis kèsőbb érnek Ramos pedig még rátesz egy lapáttal! De igyekszik Ő! "Cicaharc" Na ezen jót nevettem! :D A következő részből ígérem kiderül hogy ki volt a telefonáló ès az is hogy mire jut Holly a kis kandúrokkal! :) Puszillak és köszönöm hogy írtál!
TörlésÚúúúú, ez nagyon jó lett!!!! Holly és Eva újra egymásra talált, bár nekem Eva egy kicsit furának tűnt...
VálaszTörlésIker meg milyen édes már, imádom :D a Vége.... Sergio honnan tudta meg? van egy olyan érzésem, hogy ez volt abban a telefonhívásban...
Nagyon jó lett csajszi! Várom a folytatást :) Puszik! :)
Köszönöm köszönöm! Eva majd belerázódik a dolgokba csak egy kis idő kell még neki! Ikercica nem is tudna rossz lenni! Ő egy kis angyalka! :) Igyekszem majd a folytatással! Köszönöm hogy írtál! Puszi!
TörlésHelló!
VálaszTörlésEz....ez...nagyonextrángiganagyon tetszett.:)
Jó, hogy Eva és Holly megint egymásra talált, pedig elég döcögősen ment, de miután kibökte, hogy mi a baja már simán ment.:) De azért nekem valamitől van egy kis rossz érzésem vele kapcsolatban.
Az Ikeres részen jót nevettem :D Hogy kiharcolta magának az ágyat :D :D
Sergio meg ugyan honnan kénköves búbánatból tudta meg, hogy történt egy s más Iker meg Holly között? :O Az meg, hogy szétverik egymást Ikerrel, az tipikus pasilogika és akkor még Sese Hollyt is ügyesen kiütötte...mi lesz ebből?...
Várom a folytatást! :)
Puszi:
Detti
Örülök nagyon ha tetszett annak meg pláne hogy írtál is! :) Eva majdcsak felenged! Hogy ki a hívó azt meg nemsokára kiderítik! Iker pedig már csak Iker marad! Köszönöm a vèleményed! Puszillak!
TörlésSzija Caro!
VálaszTörlésNagyon, nagyon, nagyon tetszett!
De ez a történet teljesen tökéletes! :)
Szerintem Eva volt az, aki elmondta a dolgot Sesének és egyáltalán nem bírom! Pedig nem tudom mit ugrál. Sok köze nincs a dologhoz, még akkor se ha szerette Ikert, mert nem voltak együtt.
Egyébként amit Iker és Holly levágnak az nagyon aranyos! Kicsit olyan testvéries ez a viszony!
Sergio berobbanása meg. Oké-oké igaz Iker lefektette a feleségét, de remélem az idiótája rádöbben majd hogy ezt egyes egyedül magának köszönheti!...
Írnék még drága, de úgy elfogok késni már most a telefonom meg kuka szóval szűkös időm ennyit engedett! De nagyon imádtam!
Puszillak!
Vii
Ohó nagyon messze áll ez a tőkéletestől de nagyon örülök hogy tetszett és hogy ìrtál mégha kevés időd is volt! Meglátjuk igazad lesz e Evaval kapcsolatban ès kiderűl az is hogy Sergio kitől kapta az infót! :) Puszillak!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÉn egy teljesen új olvasód vagyok! Az első részétől kezdve olvasom, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy komit írjak, mert eddig eszeveszettül tanultam a vizsgámra! De most már itt vagyok és mindig írni fogok komit:)
Amúgy szerintem nagyon jó rész lett:D Iker és Holly nagyon aranyosak együtt:D Egyébként amikor olvastam azt a részt, ahol Iker és Holly lefeküdtek.... hát.... percekig bámultam magam elé, hogy mi van????? Újból el kellett olvasnom, hogy felfogjam:) Az a rész is nagyon jó volt:D Egyébként szerintem Sergio Eva-tól tudta meg, hogy Holly és Iker lefeküdtek, mert más nagyon nem tudta rajta kívül! Aztán lehet, hogy mástól tudja, de szerintem ebbe Eva keze van benne! De majd kiderül!:) Nagyon jó rész lett és várom a folytatást!:)
Szia!
VálaszTörlésJujjjjujjjujjjj! Hát ez most nagyon durva lett így!
Iker megzabálnám! <3 Hát imádom, valahogy éreztem én, hogy nem lesz ebből kanapén alvás! :-D
Na de Sese, mikor végre már rászánta volna magát, és erre tessék! Most megint ezt helyre hozni! :-(
Kíváncsi vagyok a folytatásra!!!
Pusszantás:
Brigi